“A kétnyelvűvé válás egy potenciális ajándék.” (Ellen Bialystok)

      Miért neveljünk kétnyelvű gyerekeket?

A kétnyelvű családokban felnövekvő gyerekek esetében a szülők döntésén, majd következetességén, hozzáértésén múlik, hogy kétnyelvű avagy egynyelvű lesz-e a gyerekük.

Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a kétnyelvűségnek pozitív hatása van a gyerekek értelmi fejlődésére.

A kétnyelvűség pozitív hatásai közé sorolható:
• a fokozottabb nyelvi érzékenység,
• a kreativitás magasabb szintje,
• az olvasástanulás könnyebbsége, valamint
• a demokratikusabb szemlélet.

      Hogyan válik kétnyelvűvé a kisgyerek?

A korai kétnyelvűség kialakulását befolyásolja a szülők és gyerekek kommunikációs nyelve, a családdal együtt élő nagyszülők és a gyerekek által használt nyelv, a gyerek közvetlen környezete által használt nyelv és az oktatás nyelve.

A párhuzamos nyelvtanulás általában az „egy személy – egy nyelv” elv alapján valósul meg, azaz a szülő következetesen a saját anyanyelvén beszél gyermekével.

Ha a kisgyerek a nyelveket egymás után tanulja meg, a második nyelv elsajátítása nem azonos a felnőttek idegen nyelv tanulásával. Ebben az esetben is a környezet hatására tanulja meg a nyelvet, amennyiben ez a nyelv jelen van az életében, azaz rendszeresen használják otthon, az óvodában. Ez a folyamat már nem olyan természetes, mint a párhuzamos nyelvtanulás, ezért jó ha tudjuk, milyen fázisok figyelhetők meg:

• Az első időszakban a gyerek továbbra is az először megtanult nyelvet használja, még akkor is, ha a körülötte lévő személyek más nyelvet használnak. Ezekre a hatásokra, a számára érthetetlen nyelvi ingerekre kétféleképpen reagálhat: vagy egyáltalán nem beszél, vagy továbbra is azon a nyelven folytatja a társalgást, melyet ismer.
• Ezt követi a nonverbális szakasz, amikor a gyerek gesztusokkal, mutogatással próbálja megértetni magát. De elkezdődik a második nyelv „feltérképezése”, valamint az új hangok gyakorlása (ezeket általában halkan próbálgatja).
• A harmadik fázis arról ismerhető fel, hogy a gyerek elkezdi használni az új nyelvet, bár nem a megszokott módon: beszéde távirati stílusú, leegyszerűsített, lényegre törő. Ugyanakkor az figyelhető meg, hogy a körülötte levő felnőttek beszédéből frázisokat, szófordulatokat vesz át, ezeket ismételgeti, még akkor is, ha nem érti őket.
• A negyedik szakasz már a produktív nyelvhasználat szakasza, amikor már képes új kijelentések alkotására, az átvett frázisokat össze tudja kötni az újonnan tanult szavakkal, valamint a nyelvtani szabályokat is kezdi megérteni és használni.

      Mit tehet a szülő?

Következetesnek kell lenni a saját anyanyelv használatában a gyerekkel való kommunikációban akkor is, ha a családban vagy a szűkebb környezetben olyan személyek is vannak, akik nem értik a másik nyelvet – beszélni kell a kétnyelvűség kialakulásának folyamatáról, jelezve azt, hogy ez nem udvariatlanságból történik.

Fontos a nyelvi hatások kiegyenlítése: amennyiben az egyik nyelv hatása erőteljesebb, erősíteni kell a másik nyelv hatását. Erre lehetőséget adhatnak:
• az esti mese, az egyéb hallott vagy nézett mesék, dalok nyelvének megválasztása,
• a játszóprogramok, szabadidőprogramok nyelvi szempontból történő szervezése,
• az óvoda, iskola nyelvének megválasztása.

Türelmesnek és bátorítónak kell lenni a gyerekkel szemben, nem kell javítgatni a hibákat, inkább azonnal elismételni helyesen. Használni és hallatni kell a nyelvet. A kétnyelvűség alakítása állandó folyamat, de ha kisgyermekkorban kezdődik, hatékonyabb és könnyebb. A kétnyelvűség tehát potenciális ajándék. Befektetés a jövőbe.

Erdei Ildikó